Sophie
Black halálsápadtan tipegett magas sarkain a Lightman Csoport épülete felé. Az
üvegből és hófehér márványból épített csoda ott tornyosult felette, ő pedig
nagyot nyelve nézett fel a tetejéig. Mintha az október eleji nap is kedvezni
akarna neki első munkanapján, lágyan simogatta a bőrét a hűs, de még kellemes szellő, halvány mosolyt
csalogatva telt, az izgalomtól kipirult ajkára. De az idegességét nem tudta maradéktalanul
elsöpörni.
A
fiatal lány magához szorította fekete, bőr aktatáskáját, amit a szüleitől kapott
a jeles alkalomra – Sophie maga is úgy gondolta, hogy az ember lányának első
munkahelye megér néhány remek ajándékot. Így beszerzett néhány új ruhát is,
amolyan felnőttes és komoly darabokat. Nem jelenhet csak úgy meg Dr. Cal
Lightman színe előtt! Rettenetesen izgatott volt a férfival való első
találkozás miatt, és nemcsak azért, mert leendő főnökéről volt szó. Hallotta
már Dr. Lightman hírét, az interneten már látta is őt – a férfi veszélyesen
jóképű és karizmatikus volt, kisugárzása már a monitoron át is megfogta
Sophie-t.
Nagy,
nyugtató lélegzetet vett, majd végigsimított hosszú, aranyosan csillogó haján, amelyet
ezúttal kiengedve hagyott a hátára omolni, csak két tincset választott le a
halántékánál, azzal fogta hátra a kósza fürtöket.
Magassarkú
cipőjében kecses volt, térd fölött végződő, csinos, sötétkék szoknyája kiemelte
formás lábát, piros, rövid ujjú blúza csábítóan feszült a megfelelő helyeken, vajszínű blézere pedig pompásan kiegészítette a szettet.
Mégsem tűnt kihívónak, egyszerűen csak bájosnak, gyönyörűnek és teljességgel
ártatlannak.
Lámpalázasan
libbent be az épületbe, ahol rögtön megcsapta a légkondicionáló hűvös levegője,
az ő ízlésének túlzott hideget varázsolva a modern előcsarnokba. Nagyot nyelve
igyekezett csillapítani szíve vad dörömbölését és hevesen kapkodó lélegzetét.
Felöltötte legszebb mosolyát, úgy lépett a recepciós pulthoz, hogy elmondja,
miért jött és kihez. Lopva sandított körül az előtérben, a sok üvegfelületen
látta megcsillanni saját tükörképét.
A
pultnak dőlve vörös hajú, alacsony lány olvasgatott egy mappába rejtett irathalmot.
Sophie szeme megakadt rajta – hiszen eldöntötte, hogy ezen a napon mindent és
mindenkit alaposan megjegyez és megfigyel. Remélte, hogy a lánnyal
összebarátkozhat majd, vidámnak tűnt és élettel telinek. A recepciós hölgy
folyamatosan beszélt hozzá, ám úgy tűnt, ő egyszerre képes olvasni és részt
venni a beszélgetésben, ugyanis mindig a megfelelő helyeken szólalt meg vagy
épp nevetett. Sophie nem tudta volna megindokolni az érzést, de valamiért
feloldotta a lány jókedve, máris szimpátia ébredt benne iránta.
Kissé
magabiztosabban lépett hát a pulthoz, és a recepcióshoz fordult kedves
mosollyal.
-
Jó napot kívánok, Sophie Black vagyok,
és Dr. Lightmannel lesz találkozóm. - A mondat végére kissé elvékonyodott a
hangja. Nem hiába, a férfinek már pusztán a neve is ezt a hatást érte el.
A
vörös hajú lány érdeklődve fordult felé, miközben összecsapta a mappát.
Sokatmondóan mosolygott magában. Eközben a recepciós vadul pötyögött a
számítógépen, majd bólintott.
-
Üdvözlöm, Ms. Black. Dr. Lightman a
második emeleten található irodájában várja önt.
- Majd én felkísérlek. Könnyű itt
eltévedni elsőre – mosolygott rá a vöröske, és már húzta is magával Sophie-t. –
Szóval Sophie. Az új gyakornok, igaz? Cal már mesélt rólad.
- Mesélt? – kérdezte Sophie, és
akaratlanul is felcsillant a nagy, zöld szempár, amivel büszkélkedhetett.
-
Persze. Már nagyon várja az érkezésed.
Biztosan elégedett lesz, amikor meglát – vonogatta a lány sokatmondóan a
szemöldökét, majd Sophie egyszerre értetlen és zavart arckifejezése láttán
elnevette magát. – Nagyon csinos vagy. Én meg hajlamos vagyok túl sokat
beszélni. Egyébként Nadine Williams vagyok. Én is itt dolgozom pár hónapja
gyakornokként.
-
Tényleg? Akkor sokat fogunk találkozni!
– lelkesült fel nyomban Sophie.
Hálás
volt, amiért a pár évvel idősebbnek tűnő, kissé cicaszerű lány fecseg, így nem
volt ideje a saját izgalmával törődni, pedig már elhagyták az első emeletet.
-
Ahogy mondod. Én pszichiáteri
gyakorlaton vagyok Dr. Jensen mellett.
Sophie
kiszúrta, hogy Nadine arcán a név kiejtésekor álmodozó kifejezés suhant át, és
némi pír is költözött a fehér bőrre. De aztán a lány gyorsan folytatta. Sophie
szélesen vigyorogva hallgatta, és elhatározta, hogy amint alkalma lesz rá,
alaposabban kifaggatja Nadine-t erről a Dr. Jensenről.
- Néha mi is megyünk terepre, de többnyire
a behozott embereket figyeljük meg. Te biztosan mindig terepen leszel Callel.
Vagy Gillian Fosterrel. Nagyon kedves nő, imádni fogod. Később pedig Riával
vagy Lokerrel – bólogatott Nadine, aztán lefékezett az egyik iroda előtt. – Itt
is volnánk.
Sophie
magában alaposan megjegyezte leendő kollégái nevét, és hálás volt az
információkért, ám amint észlelte, hogy megérkeztek, kiguvadt szemmel meredt az
ajtóra szögezett kis névtáblára, és hirtelenjében inába szállt a bátorsága.
Elárvulva nézett Nadine-ra, hálás lett volna, ha nem hagyja magára, de a lány
csak biztatóan rámosolygott, és az ajtó felé bökött a fejével, vörös fürtjei
meglibbentek.
-
Csak nyugalom. Nem véletlenül vett fel
téged. Ne lepődj meg, de eleinte nehéz lesz vele, jól megdolgoz majd –
kacsintott rá Nadine, azzal már kopogott is tova csinos, sötétkék cipőjében.
Sophie-t
egyáltalán nem nyugtatták meg ezek a szavak, de nem volt más választása, be
kellett mennie. Te akartad, csak nyugi,
ügyes leszel, gyönyörű vagy és okos, nem a levegőbe végezted el azokat a
kurzusokat, diplomád van
viselkedéselemzésből! Így mantrázott magának, és gyorsan bekopogott,
mielőtt meggondolhatta volna magát. Nagyokat nyelve igazgatta magán a ruhát,
aztán az ajtó kinyílt, és ő remegő térddel bebotorkált.
Alig
volt ideje végigmérni Dr. Lightmant – talán ez volt a szerencséje, hiszen így
életben maradt –, máris megszólalt a férfi kissé rekedtes, minden érzéket
felkorbácsoló hangja.
-
Mit lát? – kérdezte sürgetően, és végig
sem mérve Sophie-t levetette magát az egyik székre, a lábát pedig feldobta az íróasztalra.
Sophie
megzavarodva nézett körül, aztán megpillantotta a falra kivetített arcképet.
Kissé megnyugodott. Számtalan ábrázatot tanulmányozott már, minden jól látható
és rejtett érzelmet megtanult felismerni, és nagyon is jó volt ebben. Kiváló
első benyomást készült tenni, ezért nem tétovázott túlságosan soká, hiszen
tudta a választ.
-
Bűntudatot – mondta magabiztosan.
Cal
hümmögött, azzal a lány felé fordította a székét, és ezúttal nem maradt el az
alapos méricskélés. Ahogy Nadine mondta, Dr. Lightman valóban elégedettnek
tűnt. Leplezetlenül bámulta meg Sophie idomait, miközben félmosolyra húzta a
száját, és kissé oldalra döntötte a fejét. A lány fülig vörösödött, de állta a
férfi tekintetét, hisz magabiztosnak és bátornak akart tűnni. Belül forrongott
ettől a pillantástól, egyszerre érezte magát felháborodottnak és elégedettnek.
Szívesen felképelte volna a pimasz mosolyú férfit, hogy aztán vadul
megcsókolja.
Dr.
Lightman felkelt a székéből, majd lazán lépett felé, kissé görnyedt tartással,
zsebre vágott kézzel, és Sophie kis híján összerándult, ám megállta, és kérdőn
nézett fel a férfi szemébe, ami azonnal megbabonázta, és egy pillanatra
valamennyi érzelem átsuhant az arcán – pedig azok egyáltalán nem voltak
publikusak. Cal vigyorából sejtette, hogy ezt a férfi is tudja. S különben is,
hogyan rejthetné el pont előle, mit gondol?
-
Jó válasz. Elpirult? Miért pirult el? –
nézett egészen közelről az arcába Dr. Lightman, miközben egyik kezével két
gyors kört tett a lány arca előtt, mint aki összefoglalja, mit lát.
Gyorsan
és pattogósan beszélt, könnyedén túljárva bárki eszén. Sophie máris le volt
nyűgözve. Nagyot nyelt, és zavartan lesütötte a szemét. Ilyen közel állva egymáshoz
megcsapta orrát a férfi arcszeszének illata. Hihetetlenül férfias volt, kissé
fűszeres. Bódító.
-
Itt van még, Sophie? – csettintett egyet
vékony, mégis férfias ujjaival a lány arca előtt Cal, mire a lány óvatosan elmosolyodott,
és aprót bólintott.
Döbbenten
vette észre, hogy leendő főnöke is mosolyog, ettől kissé felbátorodott, és most
már a szép, zöldeskékben pompázó szempárba mert nézni, méghozzá nyíltan. Dr.
Lightman ismét azzal a kedvtelő arckifejezéssel fürkészte, miközben összefonta
a karjait, egyik kezét pedig az álla alá támasztotta.
-
Az adottságai kiválók, de ne piruljon
el. Erről le kell szoktatnom – vigyorodott el, és hátralépett egyet, Sophie
pedig önkéntelenül fellélegzett. Túl sok frusztrációt okozott a férfi
közelsége.
-
Most menjen, pihenje ki egy kicsit a
sokkot, amit okoztam. Fogadni mernék, hogy Miss Williams máris a gondjaiba
vette. Ebédeljen vele, és közben figyelje meg. Utána várom. Elemezze ki nekem a
kisasszonyt, rendben? Úgyhogy nagyon figyeljen, Sophie – vigyorgott Cal
ravaszul.
-
Tessék? És a papírjaimat nem nézi meg?
És… Elemezzem ki Nadine-t? De hát… Olyan kedves volt hozzám – dadogott Sophie.
-
Nem érdekelnek az papírjai, elhiszem, hogy
egyetemet végzett – legyintett Cal, aztán vállat vont, úgy folytatta. - Az nem
baj. Ettől még lehetnek barátnők. Nadine már megszokta, hogy elemzik, ő is ezt
teszi másokkal. Itt így mennek a dolgok. Ne csak Dr. Jensen vájkáljon benne,
nem igaz? – vihogott fel a férfi.
Sophie
nem tudta eldönteni, hogy Cal szándékosan mondta-e a félreérthető dolgot, de
első benyomásai alapján biztos volt benne. Elvigyorodott. Tehát helyes volt a
sejtése: Nadine és a mentora között van valami. Vagy lesz.
Felbátorodva
bólintott, azzal Callel az oldalán kilépett az irodából. Hevesen dobolt a
szíve, és nem tudta letörölni a széles mosolyt az arcáról, miközben elindult
valamerre. Remélte, hogy magától is ráakad az étkezdére. Dr. Lightman az
ellenkező irányba indult, ő pedig hátrafordulva lesett utána. Elmosolyodott. A
férfi kissé dobálta a karjait járás közben, és a görnyedt tartásáról távolról
is fel lehetett volna ismerni. Sophie tekintete önkéntelenül is a fekete
nadrágba bújtatott hátsóra tévedt. Az ajkába harapott, aztán inkább megfordult,
és gyorsan folytatta az útját. Hát itt volt végre, álmai munkahelyén, és a
főnöke a legdögösebb férfinek bizonyult a világon. Meg volt róla győződve, hogy
ennél szebb már nem is lehetne az élete.
Nagyot
sóhajtva bolyongott, miközben Dr. Lightman alakja járt az eszében. Tudta, hogy
elkövetkező feladatára kell koncentrálnia, mégsem tudta kiverni a fejéből a
férfit. Szinte alvajáróként sétált a folyosókon. Azután – legnagyobb
meglepetésére – az étkezdében kötött ki. Mivel meglehetősen kevesen ültek az
asztalok körül, így azonnal kiszúrta Nadine lángoló haját. A lány összehajolva
beszélgetett egy Cal korabeli férfivel, aki nem lehetett más, csak Dr. Jensen.
Sophie vigyorogva figyelte a párost. Nem értek egymáshoz, mégis látta a
közöttük felpattanó szikrákat. Egészen másnak látta ezúttal Nadine-t: a magabiztosnak
tűnő lány ezúttal szemmel láthatóan elalélva hagyta, hogy behálózzák, feltűnt
Sophie-nak, mennyire tisztelheti a férfit, és felnéz rá.
Elvigyorodott,
majd a pulthoz sétált egy tálcával. Szándékosan sokáig piszmogott az étel
kiválasztásával, időt akart hagyni Nadine-nak, mielőtt odamegy, nem akart
megzavarni semmit. Mikor felkapta a sültkrumplival, csirkemellel és kólával
megpakolt tálcáját, Nadine már egyedül ücsörgött az asztalnál, tenyerébe
támasztott állal, álmodozó tekintettel.
-
Leülhetek? – mosolygott rá Sophie.
Nadine
felriadt az ábrándozásból, és szélesen elmosolyodva bólintott, majd maga elé
húzta a tálcáját, amin egy üres tányér mellett egy szelet csokis süti
árválkodott.
-
Na, hogy ment? – vigyorgott Sophie-ra.
-
Nagyon jól, Dr. Lightman lenyűgöző! –
sóhajtott a lány, és lassan eszegetni kezdett.
-
Tetszik neked, igaz? – mosolygott
Nadine.
-
Én… Nem is tudom… Na, jó, naná! Van,
akinek nem? – nevette el magát felszabadultan Sophie, újdonsült barátnője pedig
vele kacagott.
Néhány
pillanatig némán, gondolataikba merülve falatoztak, aztán Sophie-nak eszébe
jutott a feladat, amit Caltől kapott. Már így is sokat kikövetkeztetett
Nadine-ról, de látni akarta, hogyan reagál a számára legfontosabbnak tűnő
kérdésre. Rövid ideig gondolkodott, majd közömbösnek szánt hangon megszólalt.
-
Ki volt az a pasi, akivel az előbb
beszélgettél?
-
Ó, csak Matthew – vágta rá túlságosan is
gyorsan Nadine. – Vagyis Dr. Jensen.
-
Hm, szóval már Matthew – vigyorgott
Sophie, mire Nadine szenvtelenül nézett vissza rá.
-
Persze, elég jóban vagyunk, elvégre ő a
mentorom, sokat segít – bólogatott hevesen a lány, mire Sophie vigyora még
szélesebbre húzódott.
-
Elég
jóban?
Ez érdekes. Mennyire?
Ezúttal
Sophie elérte a kívánt hatást: Nadine elpirult, és inkább a süteménybe temetkezett.
Sophie elégedetten elmosolyodott. Úgy tűnt, Nadine jól járt a pszichiátriával,
a gondolatainak leplezése nem volt ugyanis az erőssége. Bár Sophie gyorsan
emlékeztette magát, hogy ő maga is pironkodós típus, amiről le kell szoknia.
Csak azt nem tudta, hogyan.
-
Nagyon jóban, de tudom kezelni, nem
bonyolódom bele érzelmileg – magyarázta a lány halkan, ám Sophie egészen mást
olvasott ki az arcából.
Ennek
ellenére csak bólogatott, mint aki hiszi is, amit hall. Ezután Nadine
kérdezgetni kezdte mindenféléről, főleg az egyetemről, ő pedig készséggel válaszolgatott. Az ebéd végeztével
együtt ballagtak vissza a második emeletre, ahol Nadine kíváncsian fordult
Sophie felé.
-
És most? Cal máris munkába fog?
Sophie
közömbösnek szánt arckifejezéssel bólogatott, pedig belül máris forrongott,
amiért pillanatokon belül viszontlátja a férfit. Alig várta, hogy
beszámolhasson neki mindarról, amit megtudott, és főleg arról, amit
kikövetkeztetett. Némi bűntudat gyötörte ugyan, de úgy vélte, újdonsült
barátnője megbocsát majd neki, amiért éppen ő volt az első kísérleti nyula.
-
És te? – kérdezte meg Nadine-t, aki
feltűnően unott képpel vonogatta a vállát.
- Nem tudom, semmi különös. Most nincs
semmi dolgom, azt hiszem, de négyig itt kell lennem, sajnos – mondta, majd nem
tudta visszafogni magát, szélesen elvigyorodott.
-
Konzultálj Dr. Jensennel! – vihogott fel
Sophie.
Nadine
elámult ezen a merészségen, aztán viszont ismét kirobbant belőle a nevetés, és
bólintott.
- Úgy lesz. Jó munkát! – vigyorgott
jelentőségteljesen Sophie-ra, azzal már riszált is tovább a folyosón.
Sophie
mosolyogva nézett utána, aztán jóval magabiztosabban kopogott be Dr. Lightman
ajtaján, mint első alkalommal.
Hú, aztamindenit!
VálaszTörlésMár a csoportban felfigyeltem a bejegyzésedre, s tekintve, hogy néhány részt én is láttam a sorozatból - köszönjük, Cool Tv. Tervben van a teljes sorozat megnézése, csak mindig tolódik.
Fantasztikus első rész volt, imádtam olvasni. Választékosan fogalmazol, hibával nem találkoztam.
További sikeres irást, és várom a következő részeket! ^^
Ciara ××
Drága Ciara!
TörlésNagyon örülök, hogy felfigyeltél a bejegyzésemre, a sorozatot pedig mindenképp ajánlom, nagyon jó, kár, hogy ilyen rövidre szabták.
Hálásan köszönöm az első kommentet, a feliratkozást és a kedves szavakat is, nagyon jólestek! *.*
Várlak vissza!
Lyanna
Drága Lyanna! :)
VálaszTörlésEz eszméletlen volt. Ne haragudj, de ez az első szó, ami eszembe jut erről a fejezetről. Egyrészt, remek kezdés, hiszen minden szereplőt úgy mutatsz be, hogy egyáltalán nem erőlteted a leírásokat a szövegben. Másrészt pedig, ahogyan azt tőled már megszokhattuk, csodálatosan írsz: választékos, gazdag szókincsed van, különleges stílusod, így a sorok csak olvastatták magukat, a nagy izgalomban pedig azon kaptam magamat, hogy már vége is a fejezetnek. :D <3
Mindenesetre, a lényeg annyi, hogy nagyon-nagyon tetszik eddig a blog, és örülök, hogy elkezdted, mert nem sok Lie to me ff-el találkoztam életemben - konkrétan eggyel sem... :D A tied már ezért is különleges! :)
További jó blogolást: Gin
Drága Gin!
TörlésDehogy haragszom, éppen ellenkezőleg, nagyon köszönöm a dicséretet, nagyon jólesik, főként tőled! :)
Nagyon köszönöm a kedves szavaid <3 Az információk sorra derülnek majd ki a következő fejezetekből, ahogyan az új fejezetre sem kell soká várni már :)
Én sem találkoztam még más Lie to me-s bloggal, örülök, ha valóban az enyém az első :)
Köszönöm, hogy írtál, várlak vissza! :*
Lyanna
Drága Lyanna!
VálaszTörlésHát ez... Iszonyú jó volt, nem is találom a megfelelő szavakat :) Egyrészt imádom a sorozatot (Igaz, csak a Riát alakító színésznő miatt kezdtem bele, aki játszik a CPD-ben, de nagyon megfogott, remek sorozat!), másrészt hatalmas rajongód vagyok, szóval biztos voltam benne, hogy főnyeremény lesz ez a történet és valóban :))) Nagyon tetszett és alig várom a folytatást!
Ölellek:
Raqu
Drága Raqu!
TörlésNagyon-nagyon köszönöm, irtó jólesik tőled a dicséret! :)
Remélem, a továbbiakban is tetszik majd a történet, az pedig,hogy a rajongóm vagy, nagyon megmelengette a szívemet, igazán köszönöm <3
Várlak vissza, puszik!
Lyanna