Köszönetnyilvánítás

Nos, mielőtt a blog megnyitná a kapuit, gondoltam írok egy afféle köszöntőt és köszönetnyilvánítást, bár ilyesmit nem nagyon szoktam, de most itt van a helye.

Imádok fanfictionöket írni magamnak is, de előszeretettel teszek boldoggá (remélem) vele másokat is. Ez a történet is valakinek készült, és ami érdekesség: ez az első, amit másvalakinek írok és közzéteszem blogos felületen. Megmondom őszintén, nagyon kedves a szívemnek ez a fic, imádom a sorozatot, borzasztóan élvezem írni a történetet és persze az öröm, amit okozhatok vele, mindent megér.

És hogy kinek is készült ez az egész? Egy nagyon kedves barátnőmnek, aki igazi jó barát, aki fiatal kora ellenére is érett, aki miatt még él bennem a remény a nálam fiatalabbakat illetően, akit mindig érdekel az örömöm és a bánatom is, aki a legtehetségesebb rajzművésznő, akit csak ismerek, akinek a lehető legörömtelibb írni, mert a reakciói megfizethetetlenek, és aki a világ legnagyobb Tim Roth rajongója. Remélem, kedves, hogy ismét örömöd leled majd ebben a történetben! Ha téged nem ismernélek, bizonyosan nem készült volna el ez a sztori, úgyhogy köszönöm!

És persze bízom benne, hogy valamennyi ide tévedő kedvét leli majd ebben az egészben! :) Jó szórakozást!